Elsődleges gerincdaganatok

A gerinc elsődleges daganatainak kezelése komplex, kihívást jelentő területe a medicinának. Ezek a betegségek ritkák, ezért modern, a beteg számára a legjobb életminőséget és életkilátások biztosító kezelésük csak gerincsebészeti centrumban, multidiszciplináris megközelítéssel lehetséges. A kezelési stratégia felállítása során a legújabb tudományos kutatási eredmények ismerete és alkalmazása elengedhetetlen. A nemzetközileg is elismert gerinccentrumokban dolgozó, daganatsebészetben jártas sebészek a tudományos életben is aktívan részt vesznek, multicentrikus kutatások tagjaiként.

A műtét a legtöbb esetben a primer gerincdaganat kezelésének kulcseleme, azonban a műtét típusa, időzítése és a daganat-ellenes kezelések folyamatába való beillesztése már az adott daganattípustól és a betegség stádiumától függ. A számos új típusú daganatellenes kezelések (kemoterápiák, biológiai-, célzott terápiák, modern sugárkezelések) ellenére több olyan gerincdaganat típus van, ahol a daganat egyben történő, teljes sebészi eltávolítása az egyetlen esély a teljes gyógyulásra. Az anatómiai viszonyok miatt azonban ezek az ún. en bloc daganateltávolító műtétek a gerinc területén kiemelten kockázatosak lehetnek, magas szövődmény-aránnyal és maradandó funkciócsökkenéssel. Éppen ezért a teljes kezelési stratégia, a daganat-eltávolító műtét és a felépülés összes elemét, az összes konzekvenciával részletekbe menően meg kell tárgyalni a beteggel és annak családjával, hangsúlyozva, hogy az ő aktív részvételük is kiemelten fontos a gyógyulás szempontjából. 

Tünetek

Vezető tünet a deréktáji, háti fájdalom, mely tipikusan nem mechanikai jellegű, azaz nem terhelésre jelentkezik, éjszaka felerősödhet. Kezdetben a fájdalom tompa, nem igazán zavaró, mely a tumor növekedésével súlyosbodhat. Későbbi stádiumban, patológiás csigolyatörés következtében terhelhetetlenség is kialakulhat, ilyenkor már mechanikai jellegű fájdalomról beszélünk. A fájdalom a végtagok felé sugározhat, a daganat elhelyezkedésétől függően. Ideggyöki-, gerincvelői összenyomatás esetén izomerőgyengülés, mozgászavar, érzészavar, járászavar, súlyos esetben széklet-, vizeletszabályozási zavar alakulhat ki. Lokalizációtól és kiterjedéstől függően a daganat tapinthatóvá is vállhat. A daganatos betegséget kísérhetik ún. szekunder tünetek, mint fogyás, láz, éjszakai verejtékezés, gyengeség. 

Diagnózis

Az alapos klinikai vizsgálatot képalkotó vizsgálatok egészítik ki a daganat felismerését követően. A A hagyományos röntgen-vizsgálatok diagnosztikus értéke csekély, a régió célzott MR és – csontérintettség esetén  CT vizsgálata szükséges a radiológiai diagnózis felállításához. Szükségessé vállhat kiegészítő vizsgálatok, pl. kontrasztanyag alkalmazása, mellkas CT, stb. az anatómiai viszonyok feltérképezéséhez illetve a sebészi tervezéshez. Fontos kiemelni azonban, hogy a képalkotó vizsgálatokkal a daganat típusa nem állapítható meg. A másodlagos (áttét vagy metasztázis) daganatokon kívül, az elsődleges daganatok között is több, mint 50 fajta szövettani típus van, mely abszolút mértékben meghatározza a daganat biológiai viselkedését, az alkalmazható kezelési módszereket és a beteg életkilátásait (az ún. terápiás eredményt). Ezért általánosan követendő szabályként kijelenthetjük, hogy minden gerincdaganatból biopsziát kell venni! A biopszia (szövettani mintavétel) is már centrumban kell, hogy történjen, mert a nemzetközi tudományos eredmények értelmében ekkor a legkisebb az esély a hamisan negatív biopsziás eredményre illetve a helytelen – későbbiekben a daganat kiújulásának kockázatát növelő – biopsziás módszer alkalmazásra.

A képalkotó vizsgálatok és a biopsziás eredmény birtokában a daganat-sebészetben és a gerincdaganatok nem sebészi kezelésében is széles körű ismeretekkel rendelkező gerincsebész fel tudja állítani az egyénre szabott kezelési tervet.

Onkológiai kezelés

Az onkológiai kezelés célja a daganatos sejtek elpusztítása, a daganat növekedésének megállítása, szóródásának illetve kiújulásának megkadályozása. Szövettani típustól függően dől el, hogy az adott gerincdaganat kezelhető-e sikeresen gyógyszerekkel (kemoterápia) vagy sugárkezeléssel (radioterápia). A klasszikus sugárkezelés alkalmazásának egyik akadálya a sugárra rendkívül érzékeny gerincvelő illetve ideggyökök anatómiai közelsége, de az újtípusú sugárterápiás módszerekkel (sugársebészet, carbon ion- illetve protonbesugárzás) tágabbra nyílt a radioterápia alkalmazási területe még primer gerinctumorok esetén is. Ezen sugárkezelések hozzáfréhetősége azonban limitált, ezért is csak azokban az esetekben alkalmazhatóak, amikor szignifikáns terápiás eredményt várhatunk a kezeléstől.

Műtéti kezelés

Az elsődleges gerincdaganatok nagy része kemo- és sugárterápiára rezisztens, azaz teljes gyógyulás nem-műtéti kezeléstől nem várható. A daganat műtéti eltávolításának indikációjának felállítása minden esetben a részletes diagnosztikai folyamaton alapuló, gerincsebészeti feladat. Számtalan műtéti eljárás, módszer létezik, melyeket egyedileg illetve kombinációban alkalmazva még az anatómiailag létfontosságú képletekkel összefüggő, nagy méretű daganatok is eltávolíthatók. Ugyanakkor ezek a műtétek mind a beteg, mind a sebész-team számára kihívást jelentő beavatkozások. A műtét tervezése sok esetben hosszú időt vesz igényebe, a modern centrumokban 3D vizualizációs, 3D nyomtatási technikákat is alkalmazunk a beteg-specifikus műtéti tervezési folyamat során. A műtéti kezeléshez adott esetben társszakmák (érsebész, hasi sebész, mellkassebész, plasztikai sebész) asszisztenciáját is igénybe vesszük, a legjobb elérhető onkológiai és funkcionális eredmény elérése érdekében.

A gerincdaganatok eltávolításához a gerinc elülső, oldalsó és hátsó sebészi megközelítését is alkalmazzuk az egyedi szituációtól függően. Amennyiben a daganat miatt vagy annak eltávolítása miatt a gerinc biomechanikai funkciója szignifikánsan károsodik, implantátumok segítségével rekonstruáljuk azt, hogy a műtétet követően leghamarabb a beteg mobilizálható, járóképes legyen. A nagyobb daganatok esetében a testfal szerkezetében is hiány keletkezik, amiket plasztikai sebészeti módszerekkel állítunk helyre.

A gerincdaganatok műtéti kezelése a gerincsebészet egyik legbonyolultabb ága. A műtétek többsége komplex, hosszú, megterhelő beavatkozás, melyek onkológiailag helyes elvégzése tud csak megfelelő eredményt biztosítani a beteg számára. A helytelenül megtervezett vagy rosszul kivitelezett beavatkozással a beteg közvetlenül életveszélybe kerülhet a műtét alatt, illetve az ilyen műtét a daganat kiújulásának nagy kockázatát hordozza magában.

Felépülés

A műtéti beavatkozást követő felépülési idő alapvetően a műtét komplexitásától, a műtéti megterheléstől és a szövődményektől függ és nagyon széles tartományban mozog. Egy nagy vérveszteséggel járó műtétet követően, még ha nincs is sebészi szövődmény, a beteg intenzív osztályos ápolásra szorul a közvetlen posztoperatív időszakban. Amint lehet, megkezdjük a funkcionális rehabilitációt, ami a beteg mobilizálását, gyógytornáztatását jelenti. A cél, a megmaradt idegi funkciók mielőbbi beindítása, használata, illetve a kiesett neurológiai funkciók lehetőség szerinti pótlása. A daganat eltávolítás során ideggyökök eltávolítása, idegek átvágása is szükséges lehet, a funkcionális rehabilitáció célja ilyenkor a maradék funkciók erősítése, segédeszközök hazsnálatának megtanulása, stb. A kezelési terv felállítása során a felépülési periódus várható folyamatát is részletesen át kell beszélni a beteggel és családjával, a várható eredmények tükrében.

Terápiás kimenetel

A gerincdaganatok esetében is célunk a teljes gyógyulás, Ennek érdekében a legmodernebb gerincsbészeti technikákat ötvözzük a modern, célzott daganatellenes kezelésekkel, és az esetek döntő többségében a beteg gyógytíható. Fontos jellemzője a szakterületnek azonban, hogy a betegség önmagában illetve a  daganat kezelése, eltávolítása járhat olyan következménnyel, ami a funkció, az életminőség csökkenését vonja maga után. A modern gerinc-onkológia minden esetben az életminőséget helyezi a kezelési terv fókuszába, ezért a kezelési terv felállításának folyamata szorosan a beteggel együttműködve kell, hogy megtörténjen. A betegség természetéről és a kezelés részleteiről minden információt a beteg és családjának tudomására kell hozni. A terápiás időszak hosszú és küzdelmes lehet, az életminőség esetleges csökkenésével lelkileg is meg kell birkózni, ezért a team-nek kiemelten fontos tagja az onkológiai betegekkel való kommunikációban jártas pszichológus is.