Minimálisan invazív gerincsebészet

Általánosságban, a minimálisan invazív gerincsebészet (MIS) célja, a gerinc mozgásszegmentumainak stabilizációja, az idegelemek felszabadítása, az esetleges gerincdeformitás korrekciója – melyek olyan gerincbetegségek esetén lehetnek indokoltak, mint a degeneratív instabilitás, a gerinccsatorna szűkület, a porckorongsérv vagy a gerincdaganatok. 

A nyitott gerincműtétekkel ellentétben, a minimálisan invazív sebészi megközelítés adott esetben biztonságosabb, gyorsabb és gyorsabb felépülést biztosító lehet. Az izmok és lágyrészek csökkentett károsodásának köszönhetően, a következő előnyökkel számolhatunk:

• Jobb kozmetikai eredmény a kisebb bőrmetszésnek köszönhetően 
• Kevesebb vérveszteség a műtét során
• Az izomzat minimális károsodása, mivel ezeket nem vágjuk el
• A műtét utáni fertőzés és fájdalom alacsonyabb rizikója
• Gyorsabb felépülés és kisebb rehabilitációs igény
• Alacsonyabb féjdalomcsillapító-igény
• Bizonyos esetekben rövidebb vagy kevésbé megterhelő altatás/érzéstelenítés szükséges a műtéthez 

Mint minden sebészi beavatkozásnak, az MIS műtéteknek is lehetnek szövődményei, melyek leggyakrabban a következők:

• Érzéstelenítő-, altatószerekkel szembeni túlérzékenységi reakció
• Nem várt mértékű műtéti vérveszteség
• Sebgyógyulási zavar
• A minimál invazív műtét konverziójának (nyitott műtétbe való váltásának) szükségessége

Gerincbetegségek, melyek MIS technikával (is) kezelhetők
 

• Degeneratív porckorongbetegségek
• Porckorongsérv
• Gerinccsatorna szűkület
• Gerincdeformitás, gerincferdülés
• Gyulladásos betegségek
• Szegmentális instbilitás
• Csigolyatörés
• Gerincdaganatok

A minimálisan invazív gerincsebészet alapelvei

Mivel a csigolyák, a gerinccsatorna, a porckorongok mélyen a test belsejében helyzekednek el, azok eléréséhez , feltárásához a környező izmok, lágyrészek szétválasztása szükséges. A MIS sebészet során ezt a szétválasztást szövetkmíélő módon, kis területen, kíméletesen végezzük, speciális eszközök segítségével,  ezért a lágyrészek gókárosodása minimális, gyógyulásuk gyors és teljes. A köznapi vélekedéssel ellentétben, lézereket gyakorlatilag nem használunk a modern minimálisan invazív gerincsebészetben.

Számos technika segíti a szöveti károsodás minimalizálását. A leggyakoribbak a következők:

Tubuláris (csőszerű) feltárók használata
A tubuláris feltárókat sorozattágítás után helyezzük be a szöveti rostok közé, így azok sérülése nélkül érhető el a gerinc a feltáró csövön keresztül. A feltáróba épített fényforrás és/vagy mikroszkóp/endoszkóp használata segíti a vizualizációt, ha szükséges.

Bőrön át (perkután) behelyezett csavarok, rudak
Az adott betegségtől függően, szükség lehet a gerinc hátsó stabilizációjára, amit a csigolyákba implantált speciális csavarok és a csavarokat összekötő rudak segítségével valósítunk meg. A stabilizáció azonnal terhelhető mechanikai viszonyokat teremt (a beteg a műtét napján felkelthető és tud mozogni), és nyugodt környezetet jelent az idegi regeneráció és a csontosodás folyamatainak számára. Hagyományos módszerekkel, nyílt műtét során ültetjük be az implantátumokat, ami azonban a környező szövetek feltárásával, szükséges, de adott esetben nagy mértékű károsodásával, hegesedéssel járhat.

Ugyanakkor az implantámok folyamatos fejlesztésének köszönhetően elérhetőek azok a csavarok, amelyek – a megfelelő sebésztechnika elsajátítását követően – biztonsággal ültethetők be a bőrön át, ún. perkután módon, amikor a csavar egy 1,5-2 cm-es bőrmetszésből, az izomrostok között haladva éri el végleges helyzetét. Ugyanezzel a módszerrrel kerül beültetésre a rudazat, így végeredményben a stabilizáció a környező szövetek minimális destrukciója, minimális hegesedéssel oldható meg. A rövid stablizációk mellett egészen hosszú gerincszakasz is operálható ezzel a technikával, természetesen ez nagyobb gyakorlatot kíván. A technika terjedése – a minimális sebgyógyulási szövődményrátának köszönhetően – olyan betegcsoport fájdalmainak hatékony és biztonságos csökkentését tette lehetővé, mint a gerincmetasztázisban szenvedők, vagy immungyengült állapottal bíró betegek köre (pl. időskori csigolyatörések).

Direkt laterális és retroperiotnális mini feltárás
Bizonyos esetekben az ágyéki gerinc oldalról is megközelíthető, a beteg porckorong eltávolítható anélkül, hogy a gerinc funkciója szempontjából kiemelt fontosságú, gerincközeli izomzatot károsodás érné a műtét során. A beteg oldalán ejtett metszésből a hasizmok szétválasztásával a hasüreg mögötti térben haladva érjük el a gerincet, majd a porckorong kiűrítése után egy nagyméretű porckorong-pótló implantátumok ültetünk a csigolya-közti résbe. A technika biztonságos alkalmazásával ún. indirekt dekompressziós hatást érhetünk el, azaz az idegelemek felszabadítása a gerinccsatorna megnyitása nélkül, így az idegsérülés és a durazsák körüli hegesedés elkerülésével valósítható meg. (Dr. Lazáry Áron a fenti, ún. OLIF műtéti beavatkozást leggyakrabban végző gerincsebészek között van, mind hazánkban, mind Európában.) 

Gyakori minimálisan invazív gerincműtétek 

Számos minimálisan invazív gerincsebészeti technika és implantátum került kifejlesztésre az utóbbi évtizedekben. A leggyakoribb beavatkozások a következők:

Porckorongsérv-eltávolítás: A kisérvesedett porckorong idegelemeket nyomó része apró bőrmetszésen keresztül, micro-feltrásból eltávolítható a legtöbb esetben. Fontos, hogy a feltárás méretének csökkentése nem áshatja alá a műtét biztonságát (az idegelemek védelmét), sem annak eredményességét (megfelelő mértékű dekompresszió, idegfelszabadítás nélkül a panaszok kiújulásának veszélye nagy). A korábbi – tudományosan bizonyítottan nem eléggé biztonságos és hatékony – endoszkópos porckorong-sebészet új módszerei kerültek kifejlesztésre az utóbbi években, azonban ezek valódi értékének leírása még várat magára. Saját gyakorlatunkban nem használunk endoszkópot csak azért, hogy a 3 cm-es műtéti metszés helyett 1,5 cm-es legyen a heg, ha ezzel az idegelemek biztonságát feleslegesen veszélyeztetjük.

Gerinccsatorna szűkület dekompressziója: Az idegelemek a gerinccsatornában futnak. A gerinccsatorna szűkülete idegi panaszokkal (fájdalom, érzészavar, bénulás) járhat, ezért adott esetben a gerinccsatorna tágítását (dekompresszió) kell elvégeznünk. Ezt modern technikával akár kiterjedt gerinccszakaszon is minimálisan invazív módszerrel végezzük el, tubuláris feltárók, speciális sebész-technika alkalmazásával, így a gerincközeli izomzat megőrizhető, amely a betegek műtét utáni felépülésében kulcsfontosságú.

Minimálisan invazív stabilizáció és fúzió: Csigolyatörés, csigolyaelcsúszás, előrehaladott degenráció, deformitás vagy gerincdaganatok esetén az operált gerincszakasz stabilizációjára lehet szükség. Számos biztonságos és hatékony MIS stabilizációs módszer létezik, melyek lényege a bőrön át történő csavar és rudazatbehelyezés illetve a minimálisan invazív elülső stabilizáció. Az adott beteg és betegség részletes elemzését követően – amennyiben lehetséges – a minimálisan invazív stabilizációt részesítjük előnyben, az alacsony szövődményráta és a betegek gyors felépülésének érdekében. 

A minimálisan invazív technikák nem részei az általános gerincsebészeti képzésnek! Csak olyan sebész kezében minősülnek ezek biztonságos és hatékony módszereknek, akik a szakirányú hazai és nemzetközi képzéseket sikerrel teljesítették.