Mikrosebészet, kulcslyuk-sebészet, endoszkópos sebészet, lézeres gerincsebészet

A fenti fogalmak gyakran előfordulnak gerincsebészeti konzultációk során, azonban pácienseink inkább irányt vesztettek a szakkifejezések között, leginkább azért, mert különböző ellátóhelyeken illetve az interneten részleges, főleg marketing-célzatú információkkal látják el őket. Az alábbiakban érthetően elmagyarázzuk a fenti kifejezések értelmét és helyét a modern gerincsebészetben elsősorban azért, hogy segítsünk megelőzni a félig- vagy félretájékoztatásból eredő következményeket, amiket – tapasztalatunk szerint – sajnos mindig a beteg visel.

Mikrosebészetnek hívjuk a sebészet olyan szakágát, amikor mikroszkóp (vagy nagy nagyítású lupe) segítségével a látótér megnagyítása mellett dolgozunk, elsősorban kis erek, idegek egyesítésén. Klasszikus mikrosebészeti beavatkozásnak számít pl. egy levágott új visszavarrása. A gerincsebészetben nem varrunk össze kis ereket vagy idegeket, de a látótér és a megvilágítás érdekében a mikroszkóp vagy lupe használata – képzettségtől és képességektől függően – hasznos lehet, ezért a gerincsebészeti képzésben ezen eszközök helyes használatát szorgalmazzuk. Ugyanakkor, éppen az előzőek miatt, az alapvető porckorongsérveltávolítással és/vagy idegfelszabadítással járó műtétek standard módja az ún. „micro-„ műtét (microdiscectomia, microdecompressio), utalva a minimálisan invazív, kis szöveti károsodással járó feltárásra, speciális eszközparkra és arra, hogy ezek a beavatkozások alapvetően nem károsítják a gerinc mechanikai funkcióit. Fontos, tehát megjegyezni, hogy aki idegfelszabadítás vagy porckorongsérv eltávolítás kapcsán „mikro” műtétet ajánl, hirdet, promótál, az nem tesz mást, mint az elvárható szakmai alapot biztosítja a betegének. Felmerül persze a kérdés – és sajnos ezzel egyre gyakrabban találkozunk a máshol operált, hozzánk forduló páciensek között – hogy ha a hangzatos marketing ellenére a betegnek végül 6-8 cm-es heg van a hátán illetve a műtét utáni kontroll MR-en a radiológus nem tudja azonosítani az elvégzett (mikro) műtét jeleit, akkor végeredményben milyen gyógyító beavatkozásról volt szó…

Kulcslyuk-sebészet: gyűjtőfogalom, mely alá sok, minimálisan invazív eljárást besorolnak, főleg a köznapi nyelvben. Eredetileg az endoszkópos, laparoszkópos sebészeti megközelítésre használták, ahol valóban a hasba egy kulcslyuknál nem nagyobb résen keresztül jutottak be a sebészek pl. az epehólyag eltávolítása céljából. Ugyanez a forradalmi változás zajlott le az ízületek sebészetében az arthroszkóp bevezetésével és egyre szélesebb körű használatával és a nagyízületi protézisek beültetését leszámítva ma már elenyésző számban kell hagyományos, ún. nyitott ízületi műtétet végezni a technikának köszönhetően. A gerincsebészetben az előzőleg említett micordiscectomia, microdecompressio is besorolható a kulcslyuk sebészeti beavatkozások körébe, bár itt a metszés minimum 2-3 cm, de a következőkben tárgyal endoszkópos technikák alkalmazása közel sem hozott olyan változást a gerincsebészetben, mint a hasi-, nőgyógyászati- vagy ízületi kórképek kezelésében.

Endoszkópos gerincsebészet: több, mint 20 éves technika, mely reneszánszát éli bizonyos technológiai újításoknak köszönhetően. Az endoszkóp alkalmazása során a bőrön 1 cm-es metszést (vagy 2 db 1 cm-es metszést) kell ejteni, amin keresztül a munkacsatorna bevezethető. Ez a technika előnye – a minimálisan invazivitás – és egyben hátránya is, mert a szűk munkacsatornán keresztül a sebész technikai lehetőségei jelentősen korlátozottak. (És az ízületi arthroszkópiával szemben, itt a „munkatérben” az alsó végtag mozgatását végző idegek vannak „útban”). Ez főleg az esetleges szövődmények ellátásában jelent problémát, ezért a technika nemzetközi szakértői (pl. Chirstoph Siepe, München), minden előadásukban kiemelik, hogy az első 80-100 eset ellátását olyan centrumban kell elvégezni, ahol a tapasztalat már rendelkezésre áll. Ilyen nincs ma hazánkban, saját praxisunkban sem, ezért betegeinknek az endoszkópos gerincsebészetet nem javasoljuk. A technika egyébként folyamatos fejlesztések tárgya és válogatott betegkörben, megfelelő tapasztalat esetén sikeresen és jó eredménnyel alkalmazható, ezért jövőben elterjedésére számítunk.

Lézeres gerincsebészet: a 90-es években bevezetett technikák gyorsan kikoptak a modern gerincsebészeti centrumokból. Az orvosi lézer gerincsebészeti alkalmazásával kapcsolatban máig nem jelent meg olyan összehasonlító tanulmány, amely a lézeres porckorong-kezelés indokoltságát, előnyeit és hátrányait tudományos alapokon vizsgálata volna, a hagyományos illetve mikrosebészeti technikával összehasonlítva. Fontosnak tartjuk, hogy bár világszerte sok betegnek segített valamilyen lézeres gerincműtét, amíg ezek érvényességét nem támasztja alá nagyszámú és megbízható tudományos adat, addig – a hangzatos jellemzők és modernek tűnő technikai részletek ellenére – nem ajánlott az alkalmazásuk a lehetséges komplikációk miatt.

Összefoglalóan, saját praxisunkban azt az elvet követjük, hogy a páciens műtéti kezelésére megfelelő, biztonságos és hosszútávon is eredményes beavatkozást javasoljuk, mind orvosi, mind etikai szempontokat követve. A porckorongsérv eltávolítás vagy a gerinccsatornában végzett idegfelszabadító műtétek esetében ezek az ún. mikro-eljárások, amiket – a beteg alkatától is függően – maximális gerincgyógyászati eredménnyel és optimális esztétikai eredménnyel lehet elvégezni.

(A képen egy microdiscectomia (porckorongsérv eltávolítás) 2 cm-es műtéti sebének gyógyulása látszik, 6 héttel a beavatkozás után).