Számos esetben teszik fel a páciensek a fenti kérdést, amikor a panaszaikat okozó gerincbetegség műtéti kezelésének indikációját állítjuk fel. A kérdést ránézésre egyszerű, de mégis nehéz megválaszolni, mert a felesleges riadalomkeltés kerülése mellett fontos, hogy a beteg jól megalapozott döntést tudjon hozni a gyógyulásához vezető útról, amihez az segíti hozzá, ha megfelelően tájékoztatott egy indikált műtéti beavatkozás részleteivel kapcsolatban. Mint minden másban, a tájékoztatás módjában és mélységében is nagyon nagy különbségek lehetnek az egyes orvosi praxisok között. Írásunkban arra teszünk kísérletet, hogy eloszlassunk néhány téves elképzelést, ugyanakkor felhívjuk a figyelmet olyan elemekre, melyek figyelembevétele az optimális műtéti eredmény elérésnek kulcsa lehet.

Gerincsebészeti kisműtét nem létezik. Az általános sebészetben kisműtétnek definiálják pl. az anyajegy eltávolítást vagy egy repesztett fejseb összevarrását. A gerincsebészetben a beavatkozások 99.9%-a olyan anatómiai régióban zajlik, amely tartalmazza, érinti vagy közvetlen közelében helyezkedik el az idegi elemeknek (gerincvelő, idegek), melyek sérülése komoly, maradandó károsodással járhat. Ugyanakkor a gerincsebészeti műtéti kezeléseket is lehet kategorizálni aszerint, hogy komplikáció-mentes (!) esetben mekkora megterhelést jelentenek a beteg szervezete számára. Saját praxisunkban a kaliforniai Stanford Egyetem beosztása szerint kategorizáljuk a gerincműtéteket, miszerint létezik:

  • Alacsony terhelés (kevesebb, mint 100ml vérvesztés): 1-2 szintes lumbális dekompresszió vagy porckorongsérveltávolítás, 1-2 szintes nyaki fúziós műtét
  • Közepes terhelés (100-1000ml vérveszteség): 1-2 szintes ágyéki vagy háti fúziós műtét, 3-4 szintes nyaki fúziós műtét, törés-stabilizáció
  • Nagy terhelés (több, mint 1000ml vérvesztés): kiterjesztett műtétek, deformitáskorrekció, daganat-eltávolítás

 A fenti kategóriák azonban módosulhatnak bizonyos egyéni jellemzők, kísérőbetegségek miatt. Például egy porckorongsérv eltávolítása is jelenthet a beteg szervezete számára nagyobb megterhelést, ha a beteg idős, cukorbeteg, szívbeteg, vagy más súlyos társbetegségtől szenved. Ilyen esetekben – és a nagy megterhelést jelentő, komplex műtéteknél egyértelműen – kiemelten fontos a perioperatív komplikációk elkerülése, a szövődmények kockázatának mérséklése. Ebben a tapasztalat, a képzettség, a sebészi képességek fejlesztése és a körültekintő általános orvosi szemlélet segíthet, de szövődmények a legjobb sebész praxisában is előfordulnak. Természetesen az is sokat számít a végső terápiás eredményben, hogy a komplikációk kezelésében milyen képzettsége, tapasztalata van a gerincsebésznek. Számomra a legtanulságosabb sebészi kurzusok azok voltak, ahol meghívott oktatóként is többször vettem részt és altatott sertéseken a gerincsebészeti szövődmények elkerülését, kezelését oktattuk a nemzetközi hallgatóságnak.

Azt is fontos elemzeni egy sebészi praxisban, hogy a szövődmények milyen arányban és milyen nehézségű műtéteknél fordulnak elő. A gerincsebészet szomorú esetei közé tartoznak azok, az egyébként egyszerűbbnek számító beavatkozások, amelyek súlyos komplikációhoz, maradandó károsodáshoz vezetnek, mint a következő esetben is történt:

Más intézetben, „rutin” lumbális porckorongsérv eltávolításra jegyezték elő a fiatal férfi beteget. A panaszok kezelése érdekében végzett műtéti beavatkozás során súlyos, sebészi komplikáció lépett fel, melynek során véglegesen sérültek az ágyéki idegek, ennek kimenteleként maradandó féloldali alsó végtagi bénulás, széklet-, vizelettartási nehezítettség alakult ki.

Az első képen a kék nyíl jelöli az eltávolítandó porckorongsérvet, míg a második, műtét utáni MR vizsgálaton a piros nyíl jelöli az azonos oldalon az “üres” durazsákot, az idegszálak hiányoznak.

A fenti esetben bekövetkezett, a direkt, súlyos idegsérülés a sérvműtétek nagyon kis százalékában fordul elő (irodalmi adatok szerint kevesebb, mint 1%-ban) és általában műtét-technikai tényezőre vezethető vissza, de az érintett betegnek az egy eset is 100%-ot jelent! Ezért állítjuk, hogy a gerincsebészetben „kis műtét”, „rutin műtét” nincs.