A gerinc daganatos betegségeinek műtéti kezelésében az utóbbi évtizedekben nagymértékű technikai és filozófiai evolúciót tapasztaltunk. A modern kemoterápiás lehetőségek és onkoradiológiai módszerek fejlődésével a műtéti kezelés indikációs köre letisztult és a fókuszba egyre inkább az életminőség javítása, a beteg funkciójának helyreállítása került.

66 éves férfi beteg 3 hónapja tartó derékfájdalom hátterében álló ismeretlen eredetű, képalkotó vizsgálatokkal igazolt LII-III csigolyákat érintő, nagyméretű, ismeretlen eredetű metasztázis (áttét) miatt kereste fel ambulanciánkat 2018. októberben. Az onkogerincsebészeti szakmai irányelvek alapján tekintettel a definitív diagnózis hiányára onkológiai, urológiai, mellkassebészeti kivizsgálást, szövettani mintavételt (vesebiopsziát) javasoltunk. Két hónappal később, a beteg progrediáló panaszokkal, erőteljes, mechanikai jellegű deréktáji fájdalmakkal, bal AV-i bénulással kereste fel ambulanciánkat, sürgősséggel. Tekintettel a romló státuszára és a neurológiai deficittünetekre akut műtéti kezelés mellett döntöttünk, melynek során minimálisan invazív (MIS) ThXII-LV percutan stabilizációt, limitált feltárásból idegi dekompressziót végeztünk.  A posztoperatívumban a beteg állapota nagy mértékben javult, fájdalma megszűnt, parézise oldódott. A műtét során vett szövettani minta eredménye (világossejtes veserák) alapján sugárterápiát követően, biszfoszfonát és biológiai daganatellenes gyógyszeres kezelést kapott.

Fél évvel a műtétet és három hónapos Sutent kezelést követően állapota sokat javult, fájdalmai minimálisra csökkentek, életminősége, mobilitása nagyon jó volt. Az LII-III csigolya testet érintő metasztázis térfogata kb. felére csökkent. Egy éves kontroll kapcsán friss hasi/mellkasi CT-n a daganat méretének csökkenése igazolódott. A beteg életminősége továbbra is nagyon jó volt.

A veserák gerincmetasztázisa esetén a műtéti kezelés indikációját a 1) spinális instabilitást jelentő lézió, 2) a progrediáló neurológiai tünetekkel járó epidurális térfoglalás, 3) a gyöki fájdalmat okozó radiculáris kompresszió jelentheti, de a műtéti indikáció felállítása minden esetben a beteg állapotának és a daganatos betegség stádiumának beteg-specifikus értékelése alapján történik.

Instabil lézió esetén a gerinc stabilizálása – hacsak abszolút kontraindikáció nem áll fenn – indokolt. A stabilizáló műtétek szövődményrátájának, a műtéti megterhelésnek és a sebgyógyulási zavarok előfordulási kockázatának csökkentésén keresztül a minimálisan invazív stabilizációs technikák új fejezetet nyitottak a gerincmetasztázisban szenvedő betegek műtéti kezelésében. Biztonságosabban, hatékonyabban és nagyobb arányban kezelhetünk instabil léziók miatt, jelentős mozgászavarral küzdő pácienseket ezekkel a technikákkal. (A mellékelt kép demonstrálja a komplikációmentes sebgyógyulást).

Betegünk esetében a modern gerincsebészeti technika kombinálása a célzott onkológiai kezeléssel a betegnél a daganat méretének csökkenése (regresszió) mellett, tartósan kiváló életminőséget eredményezett, melynek orvosi és szociális jelentőségét nem lehet eléggé túlhangsúlyozni.